Hoztam  a második részt. Igazából nem bírok magammal, csak jönnek és jönnek az ötletek . Sajnos semmi visszaigazolást nem kapok, hogy olvassa-e bárki is a blogot...remélem majd idővel kerül olvasó.

2.fejezet

Reggel amikor megint az a fránya ébresztő költött, felkeltem s rájöttem, hogy ma nem is kell bemennem az egyetemre. Szuper, tehát felkeltettem magam, és még csak nem is kell mennem egyetemre. Szép volt Lizzie! Taps,taps. Megpróbáltam visszaaludni, de sikertelenül. Na mindegy,Claire bezzeg valószínűleg az igazak álmát alussza, míg én forgolódom jobbra-balra. Inkább felkeltem, és csináltam magunknak reggelit. Bár nem voltam biztos benne, hogy Clairenek sem kell ma bemennie... majd kiderül, ha felkel. Hát valószínűleg nem kell bemennie, mert 11kor, még nem volt sehol. Jellemző. Claire képes  délig aludni, ha nem kell felkelnie. 
 Én egész délelőtt  olvastam, zenét hallgattam, kimentem vásárolni, nekiláttam valami ebédnek, majd  csodák  csodájára  ( vagy inkább csak a kaja szagra) kibattyogott Claire királylány, hatalmas ásítozások közepette.
- Jó reggelt Lizziecica! - üdvözölt sejtelmesen
-Claire? Neked is.
- Találd ki, hogy ki látogatott meg tegnap a kávézóban. 
Elkezdett hevesebben verni a szívem.Vajon Ő?Megpróbáltam fedezni, hogy mindjárt megöl a kíváncsiság.
- Öhm. Na ki? - próbálkoztam közönyösen, nem túl sok sikerrel.
- Hát a zöldszemű lovagod. - vigyorgott, mint a tejbe tök
Na jó. Most már hagytam kijönni belőlem a kíváncsiságot.
-Miiii? És hogy történt?
- Ohohohoo. Tudtam, hogy érdekelni  fog... Talááán, esetleg, egy  finom kávéért cserébe elmesélhetem, hogy...
Nem kellett kétszer mondja, azonnal töltöttem neki egy csésze kávét és az orra elé csaptam.
-Hmm.ez igazán finom - kortyolgatta - mennyi cukrot tettél bele? 
-Jaaj Claire ! ne húzd az agyam . 
- Na jó na. Szóval. Bejött két srác a kávézóba.Egy magas kreol bőrű srác, és egy zöld szemű göndörke. Mindketten kapucniban... azt hittem,hogy valami maffiózók , vagy tudomisén....na mindegy. Szóval már akkor furcsának tűntek. És akkor méginkább,amikor ahelyett , hogy helyet foglaltak volna, inkább odajöttek a pulthoz. Megkérdeztem, hogy mit óhajtanak, majd a bongyor hajú , megkérdezte, hogy nem-e ismerek véletlenül egy bizonyos Lizzie-t aki itt dolgozik....Naaa én már biztos voltam benne,hogy Ő a te lovagod. Aztán mondtam, hogy hááát történetesen ismerek egyet, de sajnos ma nem dolgozik, de ha holnap visszajönnek itt találják. Azzal megköszönték szépen és, bár kissé csalódottan, de elhúztak . És ennyi.
Ámulattal hallgattam végig a történteket. Tehát akkor nem felejtett el?Akkor emlékszik rám? Úristen.És ma látni fogom? Wáááááá.Nem hiszem el. Válaszul megölelgettem Clairet, és gyorsan felszaladtam a szobámba öltözködni. 
A tükör előtt álltam vagy 20 perce. van még negyed órám elindulni.Én viszont még semmit sem haladtam. Nem tudom mit vegyek fel, nem tudom mit kezdjek a hajammal,sminkelni nem akartam, nem szokásom...végiggondolva az egészet, kirángattam a szekrényemből  egy sima farmert, és egy pólót.. marad a farmernadrág tornacipő kombináció.Hisz lehet, hogy el sem jönnek. És én ott feszítenék valami kényelmetlen cuccban. Hát nem. Felfogtam  a hajam, és elindultam.
 Jóformán meg sem érkeztem még,amikor  a főnököm, Gregory, hivatott. Vajon mit akar? Fizetésemelést? Hm..az meglehet. Annyit túlóráztam mostanság, igazán megérdemelném. 
- Trevor kisasszony, kérem foglaljon helyet. - mondta eléggé komor arccal...na ebből nem lesz fizetésemelés...
- Jó napot! 
-Sajnálattal kell közölnöm Önnel egy igazán kellemetlen hírt.Sajnálatos módon, a kávéháznak nincs elég anyagi alapja arra, hogy ennyi felszolgálót megtudjon fizetni.Hosszas megbeszélések során, a vezetőtársaimmal arra a szomorú következtetésre kellett  jutnunk, hogy két munkaerőtől kell megválnunk.
Éreztem,hogy könnyek gyűlnek a szemembe
-De...-próbáltam kezdeni,de  közbevágott.
-  Sajnálom , de mivel Ön és Percy  kisasszony egyetemisták,  és csak egy éve szolgálnak fel itt, míg a többiek legalább 4 éves tapasztalattal rendelkeznek, így sajnos,magukat kell elbocsátanom. Köszönöm tehát az eddig itt töltött időt, és a befektetett munkát. A végkielégítésüket  holnap vehetik át . 
- Rendben...- egyszerűen nem tudtam mit mondani.És még ezt valahogy bekell adagolnom Clairenek is...Hát...nehéz lesz. Újabb meló után kell néznünk.
- Viszontlátásra Mrs. Trevor!
-Viszlát...
És hazamentem.Claire TV-zett, amikor betoppantam, könnyeimmel küszködve leültem mellé a kanapéra.Egyből kiszúrta, hogy valami nincs rendben.
- Mi történt Lizzie? a bongyor lovag? Megbántott? Megkeressem? - kérdezte felháborodva.Látszott rajta, hogy ideges.
- Nem Claire.Nem Harleyról van szó. Hanem rólunk....-mondtam elcsukló hangon.
- Micsoda?!- megpróbáltam összeszedni magam .
- Claire...kirúgtak  a kávézóból. Engem is, és téged is.....
- Hogy mit csináltak??? De  miért? Mindketten ott voltunk mindig.Soha nem kértünk  szabadnapot, mindig ott ültünk  a műszakunk végéig. Soha nem lógtunk ki, meg semmi. Miért ?
- Mert nem áll jól anyagilag  a kávéház, és túl sok alkalmazott van.És mivel mi még fiatalok vagyunk, és nincs munkatapasztalatunk ezért inkább minket rúgtak ki, mint a régebben ottdolgozókat.  
- De hát kérlek, ha nem hagynak ott dolgozni, mégis honnan legyen munkatapasztalatunk? ......És akkor most mi lesz?
- Holnap ideadják a végkielégítésünket...Aztán meg nem tudom...
- Ahj. És mégis honnan szerzünk mi új melót? Ez annyira jó volt. Közel volt, meg a munkatársak is jó fejek voltak. És ..ááMi lesz a hanem találunk másik munkát? Akkor mit a lószart csinálunk? Mi? Én az álmomat próbálom megvalósítani itt Londonban, és Te is...nem akarom feladni .- tört ki belőle is a pityergés...Claire erős lány..nem sír baromságok miatt.Mindketten éreztünk a helyzet súlyát.Összekell kapnunk magunkat.
- Nézd Claire! Minél többet rágódunk ezen, annál később kapunk új állást! Indulás! Menj vegyél újságot. Nézz szét benne, én addig körülnézek a környéken , hátha valami hirdetést találok.
Claire tehát elment újságot olvasni, én pedig körbejártam a negyedet, sőt még a környék szomszédos negyedeibe is benéztem, hátha találok valamit. Körülbelül 3 órát bolyonghattam, amikor feladtam. Reméltem, hogy Claire talált valamit az újságban.Visszafele menet megpillantottam egy hirdetést egy oszlopra akasztva. " Férfi munkaerőt alkalmazunk, hangfalak, hangszerek, és ehhez hasonló dolgok pakolására egy zenekarnál.Elérhetőség : 0044208******* számon, keresse,Paul-t". Leszakítottam a hirdetést, és elgondolkodva betettem a zsebembe. Végülis, amíg L.A.-ben éltünk, Claire-vel  és még két bartánőnkkel volt egy közös bandánk.Igaz,hogy csak párszor léptünk fel,de attól  függetlenül, végig mi cipekedtünk és nem bizonyult olyan nehéznek...
És amúgyis csak egy olyan Z terv lenne, hogyha esetleg nem találnánk semmit.
Hazaérve Claire-t láttam,amint épp egy újságot böngészett. Körülötte még legalább 6 újság hevert. Valószínűleg azok a már elolvasott újságok.
- Na ,valami ? - kérdeztem Claire-től.
- Hát semmi...Az az , hogy ... - habozott kicsit.- azaz, hogy találtam valamit. Tudod, emlékszel ,amikor még együtt zenélgettünk, még otthon, Los Angelesben? -bólintottam. Vajon arra gondol amire én? - Na, hát szóval, én tudom, hogy mindig  mi cipeltük el magunknak a hangfalakat meg ilyesmiket. - sejha- na és akkor sem volt semmi gond, simán elbírtunk velük. - mégegyet bólintottam - Na, és akkor én most láttam  egy hirdetést, ami megjegyzem az egyetlen amihez nem kell harminc egyetem és negyvenkét doktori, amiben az áll, hogy férfi munkaerőt keresnek, egy zenekarnál hangfalak és hangszerek rakódására. 
Ekkor, nem reagáltam semmit, csak előkotortam a zsebembe elsüllyesztett fecnit, és Claire orra elé nyomtam. Mikor meglátta, és elolvasta, egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
- Szerintem nem akkora nagy cucc. - mondtam vállat vonogatva 
- Ja. És valószínűleg nem lehet valami aprópénzes meló, hogyha olyan zenekarról van szó , akik megengedhetik maguknak  azt,hogy egyáltalán fizessenek ilyesmiért.
- Hm..már csak egy gond van... - gondolkodtam el.
- Éspedig?
- Akárhogy nézem. Cipekedni tudunk. Az időt valahogy megoldanánk....de mégis ,hogy a jó büdös frászba leszünk férfiak? - ez elég érdekesen hangzott, így újból elnevettük magunkat.Hm..nem is olyan komoly ez a munkanélküliség. 
- Komolyra fordítva  a szót, igazad van.Ha tényleg olyan jólmenő zenekar, biztos, hogy nem két csitrire fogják rábízni a milliókat érő hangfalaikat ..meg a hangszereiket aztán végképp nem.-  mondta lehangoltan Claire.
- Claire Percy ! Bombasztikus ötletem támadt ! - pattantam fel .
- Éspedig ? - nézett fürkésző tekintettel
- Megkapjuk az állást. -  Azzal karon ragadtam .És elindultam vele... Az  egyetem felé.
 Amikor megérkeztük a portás elég érdekesen nézett ránk, hogy mi éppen egy szabadnapon,pénteken, este 8 órakor beviharzunk az egyetemre. Ám, mivel volt igazolványunk , így beengedett. A színésszakosoknak belépőjük van  az egyetem ruhatárába. A kissé meglepett Clairet berángattam a ruhatárba és kijelentettem neki : 
- Claire Percy. Mától férfiak leszünk.
Tudom, kicsit érdekes kijelentés volt, de hát  Istenem. Akarunk Londonban maradni? Igen. És ahhoz szükség van az állásra ? Igen. Na hát akkor nincs mese. Férfiak leszünk.
 Claire az elején eléggé vonakodott a dologtól,de aztán belegondolt és végül igazat adott nekem . Abban egyeztünk meg, hogy ha esetleg nem válunk be jó férfierőnek ,akkor majd keresünk valahol valami másik állást. Szétnéztünk a ruhatárban.  Találtunk magunknak férfiruhákat, és kaptunk arcszőrzetet is. ( Hála az égnek, hogy ezt a pályát választottam.) Kerestünk még néhány dolgot, amivel....kicsit...kibéleljük magunkat. Ugyanis a férfierő nem épp két 50  kilós lányra vonatkozik.
Mikor már megvolt a szerelésünk fogtuk magunkat és kilibegtünk az egyetemről. Ahogy kiértünk az egyetem kapuin , félretéve, hogy már este fél 10 van, felhívtuk a megadott telefonszámot . Úgy döntöttem, én szólok bele, mivel én már tanultam hangokat utánozni. A telefont a negyedik csörgésre felvették.
- Haló!Itt Paul . - szólt bele , szinte sejtelmesen egy 40es férfihang
-  Haló! - kicsit túl mélyre sikerült a hang, így megköszörültem a torkomat. Azt viszont elfelejtettem,hogy  most be is kellene mutatkoznom.Jaj. Improvizálnom kell valamit. - Itt, itt Harley Marsh! - Claire elég érdekes fejet vágott - Az állásinterjúra szeretnék jelentkezni, egy társammal... Ben ...Ben Hammington-nal. 
- Ó ! Végre!- hallottam hangján , hogy kicsit felvidult - Kérem jöjjenek holnap délelőtt 12-re a 4.1-es studióhoz.
-Rendben . Ott leszünk. További szép estét
-  Visszhall.- és letette.
Ahogy letettük a telefont, kitört belőlünk az irdatlan nagy röhögés. Egész hazafele vezető úton ezt tárgyaltuk Claire azaz Ben-nel. 
Hazaérve megvacsoráztunk, mindketten vettünk egy kiadós zuhanyt, majd behullottunk az ágyba. 
Elalvás előtt kezdtem csak agyalni... Kicsit berezeltem,hogy mi lesz ha lebukunk holnap, vagy ha nem holnap, de később? És vajon mi van az igazi Harley-val...Nem keresett a kávézósdi óta... Talán még sem ő az én bongyor lovagom?