1.fejezet

Harley

Reggel 8kor álmosan , dünnyögve nyomtam ki azt az idegesítő ébresztőt. Imádok élni, meg minden, de az ébresztőm hangjától ki lehet kergetni a világból. Hát mit volt mit tenni , felkeltem, lezuhanyoztam, felöltöztem, majd szépen kimentem reggelit csinálni magamnak és Claire-nek, aki jószokásához híven valószínűleg ma is sikeresen elaludt. Fél 9kor, míg én szép nyugodtan kortyolgattam a gözőlgő kávém, szinte az elefántdübörgést megszégyenítő hangon robogott be a konyhába a drága legjobb barátnőm. 
- Kávééééééééééééét! - mondta nem túl nőies hangon
- Neked is csodás reggelt , Claire! - mosolyogtam - Ott van, a kályhán , a piros csészében .
- Életmentő vagy! - puszit nyomott a fejemre.
- Valóban .
Miután mindketten betápláltuk  a napi koffeinadagunkat , immár háromnegyed kilenckor a buszon zötykölődve üldögéltünk. Én szokás szerint olvasgattam, és zenét  hallgattam, míg drága barátném szundítani próbált. Persze mire lekoppant a szeme, meg is érkeztünk az egyetemhez. Hahaha. Én mosolyogva, ő inkább bosszúsan  , beslattyogtunk az egyetmre. 
 12ig voltak óráim.Utána hazamentem , összedobtam valami ebédhez hasonlót ( megint Claire pocakjára is  gondoltam) , aztán elindultam a munkahelyem felé ,ami körülbelül 20 percnyi sétára van a lakásunktól. Immár 3 órakor a pult mögött  álldogáltam . A műszakom 7kor járt le, így (remélhetőleg) a vacsoráról Claire gondoskodik, akinek ma szabadnapja van. Gondoltam, egy kis plusz pénz nem jöhet rosszul így egy kis túlórát is bevállaltam, aminek  a főnököm kifejezetten örült. Ezután zárásig ( 11-ig) bentmaradtam . Elindultam hazafele. Gondolkodtam kicsit,hogy vajon okos döntés-e  egyedül gyalogolni ilyenkor a sötétben, de ha most nekiállok taxizni akkor a  pluszpénzem fele rámegy. Tehát fogtam magam és elindultam hazafele. Nem lakunk London központjában, így  a hazafele vezető út, eléggé kihalt volt. 
 Körülbelül  az út  felénél, amikor egy eléggé sötét  negyeden mentem keresztül, kicsit felgyorsítottam  a tempót.  A fülesemből a kedvenc blues dalaim szóltak. Lehajtott fejjel siettem végig az utcán, amikor  nekimentem valakinek. 
- Nézz a lábad elé ! A francba is.- szólt rám egy igencsak mogorva hang. Egy kapucnis alak volt, az arcát nem láttam, de egy kicsit berezeltem.  Hamar összekaptam magam
- Ööö . bocsánat. nem vettem észre . Különben is azt hiszem ez nem csak az én hibám volt, ha maga...vagy te... vagy.... öö .azaz, hogy maga...mindegy, ha te is odafigyeltél volna akkor nem történt volna semmi. Elvégre, elég széles az utca. nem?
-  Te  -mosolygott rám 
- Hogy mi?  - néztem rá kicsit csodálkozva. Egy igazán szép kis zöld szempárral  találtam magam szembe , bár a sötétben nem látszott  valami tisztán . Ahogy láttam, egy elég karakteres, széparcú férfivel/fiúval álltam szemben.
- Úgy értem, hogy tegezz nyugodtan. Ne hebegj-habogj itt összevissza. - a pimasz vigyor letörölhetetlennek tűnt az arcán - Har.....-köhintett egyet - Harley vagyok .
- Örvendek..Har...Harley ! Én Elizabeth vagyok,de kérlek szólíts Liz-nek , vagy Lizzie-nek,vagy sajttortának , vagy bárminek ,csak ne Elizabethnek 
A srác mosolygott . Nagyon szimpatikusnak tűnt nekem, bár, hogy őszinte legyek, kicsit tartottam az ilyenkori ismerkedésnek. 
- Merre mész, sajttorta? 
- Na jó , azért nem gondoltam komolyan ezt a sajttortásdit. - kuncogtam - Hazafele . 
- Elkísérhetlek? Csak, hogy nehogy megint nekifuss valakinek .
- Ööö...hát .. igazából....
- Naaa 
- Na jó . Legyen. 
így hát elindultunk , kettecskén  hazafele.  Az út , mármint az a 10percnyi séta, igazán jól telt. Kellemeset csalódtam egy idegenben. Hm.Ilyen is rég volt. Azt mondta, hogy egy studióban dolgozik, mint ( itt egy kicsit elgondolkodott, lehet, hogy  önismereti gondjai vannak :D ) hangosító. Én elmeséltem, hogy Claire-el lakom itt, hogy színművészeti egyetemre járok , és egy közeli kávézóban dolgozom. 
- Nos hát , akkor megérkeztünk - mondtam,amikor megérkeztünk a lakás elé. 
-Értem. Tehát itt laksz  - vonogatta a szemöldökét. Erre egy kicsit meghökkenten néztem rá, megijedtem ettől  a szemöldök vonogatástól . Valószínűleg észrevette az arckifejezésem, így kicsit elnevette magát - Jaj jaj, ne érts félre.Csak poénkodtam. Nem vagyok én olyan cukrosbácsi. 
Erre kicsit megenyhült az arcom .
- Jajj értem. Bocsi....nos , akkor..... akkor én... azt hiszem megyek.
- Rendben . 
Úgy álltunk egymással szemben mint két kis óvodás,akik rosszat tettek és most a büntetésre várunk.
- Hát...akkor...jó éjszakát...azt hiszem
- Nekedis Liz ! - amikor kimondta  a  nevem egy kicsit elpirultam - találkozunk mi még.
Intettem neki egy kicsit félszegen,majd bementem a lakásba. Vigyorogva szeltem fel a lépcsőket , majd benyitottam  a házba. Gondolom  Claire már aludt, mert minden villany levolt kapcsolva. Bementem zuhanyozni, majd felhúztam a pizsamám és bedőltem az ágyba. Azt hiszem, igazán boldogan aludtam el. 
                                       *** 
Reggel kicsit korábban megébredtem, mint ahogy az ébresztőm elkezdett szólni . Na, legalább azt az iedegesítő zajt nem hallom ma. Felkeltem, és ma a megszokott : pirítós + kávé  helyett ,palacsintát sütöttem . Csokisat. Meg lekvárosat. Claire-t is  hamarabb kicsalogatta a gőzölgő kávé és a palacsinta  ínycsiklandó illata, így lebuktam amint éppen táncikálva és dudorászva lődörögtem a konyhában . 
-Nocsak-nocsak ,Lizzie, mi  ez a felhőtlen jókedv?- kérdezte kíváncsiskodva. 
- Háááát semmi. Mi lenne? Sütögetek meg ilyesmi . - somolyogtam
- Hmm.Elizabeth Trevor. 13 éve ismerlek  és az ilyen kis dudorászó,ugribugri konyhatündér szerep nem vall rád. Na  mesélj  szépen Claire néninek, mi történt? - vonogatta a szemöldökét. A szemöldök vonogatásról  Harley jutott eszembe. Harley,  azzal a pimasz mosolyával . És a sötétzöld felsőjével. És a zöld szemeivel amik.......Hé. Ácsi Liz! Nyugi. Csak egy srác . Csitítgattam magam,de azt hiszem túl későn, mivel Claire már észrevette hogy szinte lángol az arcom a pírtól.
- ELIZABEEEEEEETH! Fiú van az ügyben! Ugye? - kezdett el, szinte visongani 
-Előszőr is. Nyugi.Másodszor  is....ugyan,Claire. Úgy ismersz te engem? 
- Lizzie, virít rólad,hogy valami srácnak köszönhetően vagy ilyen derült. Naaaaa. mesélj!  A kávézóban ismerted meg? 
- Nem!... az az, hogy Claire...tudod jól , hogy  nekem AZÓTA nem volt semmi kapcsolatom, még csak rá sem néztem egy fiúra sem ÚGY és....
- Pont azért. Itt az ideje, hogy most már továbblépj ezen. Nem öregedhetsz meg egyedül.Tudom, teljes mértékben megértem,hogy akkor kiborultál meg minden, de most már kigyászoltad.
Talán igaza van.Lehet, hogy itt az ideje, hogy túllépjek a dolgon. És talán  Harley segíthet benne...Vajon találkozunk még? 
- Szóval, a kávézóban ismerted meg?- folytatta a faggatózást.
- Nem.Hazafele jöttem és véletlenül nekimentem. - vigyorogva meséltem neki .
- Óóó.mint a nyálas,romantikus filmekben. Nekimész, elestek, ő felsegít, meghív egy kávéra, aztán megismerkedtek, egymásba szerettek, és boldogan éltek amíg meg nem haltok. 
-Hééhé. Nem épp úgy volt.-és akkor elmeséltem neki  a tegnap esti sétánkat. 
- Hű.. azért  szerencséd van, hogy nem valami pszichopatával vagy valami szatírral  futottál össze... Naaa. és mikor találkoztok még? 
- Nem tudom Claire.Én szinte semmit sem tudok róla.Tudom, hogy egy studióban hangtechnikus,  és, hogy Harley-nak hívják. És ennyi.Ő viszont tudja, hogy hol lakom, és azt is, hogy hol dolgozom. Ha ő keres,akkor látjuk még egymást, ha  nem....akkor nem - kicsit elszontyolodtam, hisz lehet,hogy  többé nem fog keresni...én eddig csak arra gondoltam,hogy majd még találkozunk meg minden, és akkor talán mégjobban megismerjük egymást...de lehet,hogy ő csak udvarias volt..eh, mindegy.Majd kiderül.
Mire valahogy Claire is kielégítő információkat kapott, rápillantottam az órára, épp időben, 2 percünk van elérni a buszt. Gyorsan futásnak eredtünk. Ma egyetem után elmentem sétálni, mivel szabadnapom volt. A mai vacsora az  én reszortom. Ha szerencsém van Claire főzött valamit ebédre még a műszakja előtt. Gondolom,akkor ma Harley-val sem találkozom, mivel, ha a kávézóhoz jönne el, akkor csak Claire-t találná ott. A lakáshoz meg kötve hiszem ,hogy eljönne. 
 Claire hívott, hogy a műszakja után találkozik néhány évfolyamtársával, és ne várjam meg . Hát jó. Nagy magányosan megvacsoráztam, belenéztem néhány színháztöri jegyzetembe,  megfürödtem majd úgy döntöttem, hogy elteszem magam holnapra.