A vasárnap hipp-hopp elrepült. Claire elment táncolni, tehát estig haza se jött. Szeretem, hogy bár Claire nem a komolyságáról híres, de ha a táncról van szó akkor nála felelősségtudóbb és elkötelezettebb embert nem találhatni. Én színháztöriből tanulgattam . Majd átnéztem az egyik darabunk szövegkönyvét. El is telt a nap. A holnap pedig vészesen közelegni látszott.
***
Szokáshoz híven megint én keltem fel hamarabb. A reggeli kávém elfogyasztása során feltűnt hogy Claire még ki se dugta az orrát. Gondoltam meglepem és berontottam a szobájába és ráugrottam nagy harcikiáltások közepette a drága legjobb barátnőmre. Azt hiszem nem volt túlzottan elragadtatva az akciómtól.
- Liz, menj, ásd el magad - dünnyögte .
-Jó reggelt ! - vigyorogtam
-Miért költöttél fel? Ma csak 11re kell bemenjek. - brünnyögte.
- Jaaa bocs. Nem tudtam - vetettem rá egy bűnbánó szempillarebegtetést .
- Nem para. Na csá - és fejére nyomta a párnáját.
- Szia Claire! Bent találkozunk.
Izgatottan tettem meg az utat az egyetemig. Összefutottam néhány évfolyamtársammal az énekóra előtt. Már hiányoztak. Pedig csak egy hosszúhétvége erejéig kellett nélkülöznöm őket. Szeretek velük lenni. Úgy érzem életem legjobb dolga az, hogy bejutottam erre az egyetemre, és olyan embereket ismertem meg, mint ők.Őket nem érdekli, hogy nem vagyok híve a mai trendeknek, hogy nem hallgatom a mostani legmenőbb számokat,hogy nem öltözöm úgy, mint egy mai 'menő' lány, hogy nem ismerem a most megjelent filmeket, és nem tudom, hogy éppen ki a legjobb pasi a világon . Valahogy ez nem is érdekel. Sőt, sohasem érdekelt.
Az énekórán semmi különös nem történt. Aztán jött a színpadi mozgás. Ami nagyjából egy jóóóó hosszú tornaóra, keverve egy kis tánci-táncival. Hát ez nem tartozik a kedvenc óráim közé, de hát, a szakmának ez is egy jelentős részét képezi. Az órán rendesen kifáradtam. Gondoltam lezuhanyzom még a színháztöri előtt,de sajnos nem volt rá időm.
Harley nem jelent meg egész nap...nekem pedig a színháztöri az utolsó órám. Az orromat lógatva indultam el a másik épületbe, hogy beérjek órára. Amint szépen vonaglottam át az udvaron valaki elkapta a vállam.
- Héé, Lizzie! - rögtön rájöttem, hogy ki az. Éreztem, hogy a pillangók belepik a pocakomat és ott repdesnek.
- Ööö...Helló Harley - Legszívesebben elsüllyedtem volna. Most izzadtam le, mint egy ló...Biztos oltári büdös vagyok.
- Mi a helyzet? Rengetegszer kerestelek már, de sajnos nem találtalak meg. Már a házadnál is jártam, és azóta minden este éppen arra sétálok amerre akkor mentem, amikor összefutottunk. - Rámvillantott egy szívdöglesztő mosolyt.Hát nem sok kellett, hogy tényleg döglesztő legyen. Úgy megkérdezném tőle, hogy miért hazudott nekem. És miért nem mondta meg, hogy ki ő ? És aaj.. De nem tehetem, azzal könnyen lebuktatnám magunkat és akkor lőttek volna az állásunknak.
- Hát semmi érdekes nem történt velem azóta. Pihentem kicsit a hosszúhétvégén most meg minden vissza az eddigi kerékvágásba. Most épp mozgástechnika órám volt, szóval most nem vagyok valami kellemes illatú. Meg amúgyis sietnem kell, éppen késésben vagyok a színháztöri órámról. - hadartam.Tudom, hogy eléggé úgy tűnt mintha leakarnám rázni, de tényleg késésben voltam, meg amúgyis , rosszulesett, hogy hazudott nekem.
- Értem. És egyetem után mit csinálsz? - a mosoly le nem vakarhatónak tűnt az arcáról. De most mégis mi a szöszt mondjak neki ? Büdös vagyoooooook.
- Hát ööö . Valószínűleg lezuhanyzom. Utána pedig...nem tudom - vonogattam a vállam. - Vagy lekötöm magam Csehov drámáival, vagy ....
- Vagy eljössz velem sétálni egyet - vágott közbe
- Hát ... végülis ... - elgondolkodtató. Szívesen elmennék vele sétálni, szeretném megismerni. De félek.Mi lesz ha véletlenül lebukunk Clairel ?
- Ezt igennek veszem .
- Hát rendben van. Akkor legyen. - ejtettem el én is egy halovány mosolyt. Biztosan tökéletesen festhettem így leizzadva, büdösen, kócosan, félig mosolyogva. Bájos látvány.
- Akkor mondjuk 4-re odamegyek a házatokhoz. Rendben ?
- Persze.
Megölelgetett, majd adott egy puszit az arcomra. Ohohoho. Mégjobban kivörösödtem. Szuper! Nem lőne le valaki?
- Örvendek.
- Hogy mit csinálsz?- vontam fel a szemöldököm
- Örvendek.....hogy megtaláltalak .
Na jó. Ez az ember miért ilyen aranyos? És miért nem mondja már meg, hogy ki is ő valójában?
- Vajon ha jobban megismersz is ennyire fogsz örülni ? - vigyorogtam most már én is .
- Bízom benne. Na, de siess, nehogy miattam késs el.
- Hát nem lenne valami jó pont számodra.
- Még itt vagy? - nevetett . Én is nevettem. Mindketten nevettünk . Sokat szeretnék még vele nevetni. Meg beszélgetni. Meg randizni. Meg megcsók....hogy mi? Elizabeth Trevor! Még is mi a szarra gondolsz?!
Intettem neki, majd elhúztam a csíkot órára. Remélem nem beszélt túl sok fontos dologról a professzor, mert én százszázalékosan biztos vagyok benne, hogy én csak annyit jegyeztem meg az órából, hogy Harrynek mennyire gyönyörű a mosolya. Óra után hazasétáltam. Amint beléptem a házba rájöttem,hogy Claire még,vagy már , nincs itthon. Benéztema hűtőbe és igen elégedett voltam . Claire valószínűleg kihasználta azt a szűk 2 órácskáját és főzött. Claire nagyon tud ha akar.Igazán jó szakács lenne belőle...A táncoló szakács. Nem is rossz. Gyorsan teletömtem a belem, majd bementem a szobámba
Ledőltem az ágyamba, felnyitottam a laptopom. Megnéztem a közösségi oldalakat.Elolvastam az e-mail-jeimet...Hát mit ne mondjak? Nem volt valami sok. Összesen 5 olvasatlan várt rám. Abból 3 hírlevél, 1 az egyetemtől jött, ami elküldte az órarendem, és mégegy , ami Brian-től jött, a drága bátyámtól, aki küldött nekem egy szerinte poénos képet, a hétfői koránkelésről. Igazán érdekfeszítő...
3 óra táján megérkezett Claire. Alig vártam, hogy elújságolhassam neki, hogy mi történt ma. Odatrappoltam hozzá.
- Héééé Claaaaire! - vigyorogtam neki sokatsejtetően
- Na mi a helyzet királylány? Csak nem a mi kis bongyor lovagunk lépett akcióba? - vonogatta a szemöldökét. Amikor csak róla beszél valaki, vagy rágondolok elvörösödöm. Ez most sem volt másképp.
- Hááát ami aztilleti.....
- Na bökd ki.
- Ma meglátogatott az egyetemen. - a vigyorom már akkora volt, hogy ha nem lennének füleim a szám körbeérné a fejemet.
- Naaaaaaaaaa. És miket mondott? Mikor találkoztok még?
- Hát igazából ma. Nem is olyan sokára. 4-re idejön és elmegyünk sétálni.
- Ez má' igen! Na, és hova?
10 pontos kérdés.Fingom sincs hova megyünk, de legalább együtt leszünk.
-Azt nem tudom.
- Áhááá. De aztán ne hagyd nekem , hogy elraboljon és eladja a veséd vagy a májad, vagy a ....
- Claaaaire! - szakítottam félbe szemforgatva - szerinted egy olyan szupersztár, mint ő , pont az én vesémre pályázik?
- Értem. Nos akkor a bongyor lovagod....EGY ÓRA MÚLVA ITT LESZ?!!!! - most meg miért ordibál?
- Iiiigen? Most mit kiabálsz itt nekem? - vontam fel a szemöldököm.
- Mit kiabálok? Hogy mit kiabálok? ELIZABETH TREVOR! Életed lovagja egy órán belül itt van, és te nem készülődsz? Úgy nézel ki, mint egy krumpliszsák !
- Hé! Tudom, hogy nem vagyok egy topmodell, na de azért krumpliszsák? Kérlek. Mégis mit kéne készülődjek egy órán keresztül? Lezuhanyoztam, amikor hazaértem. Mert kicsit büdös voltam. Majd átveszem a ruhám, bár ez így kényelmes. Sminkelni nem szoktam, és a hajamat meg tegnap mostam meg. - Keltem a saját védelmemre. Már, amennyire egy ártatlan, tehetetlen krumpiliszsák megtudja magát védeni.
- Jó na . Bocs. De ajj... nem akarsz valami különlegeset ? - rebegtette a szempilláit.
-Claire. Én ez vagyok. Én nem vagyok se topmodell,se színésznő (még) se semmi, hogy így ki kenve-fenve menjek ki egy egyszerű sétára. Majd ha az esküvőmre megyek, akkor még átgondolom. - vigyorogtam
- Ej te lány, te lány! - legyintett, majd elindult a szobája felé. Az ajtóból viszont, visszalépett és egy igen sokatsejtető pillantással rámnézett. - Csak ügyesen. -mondta.Erre megforgattam a szemem, nem is Claire lenne... Fogta magát és bement a szobájába.
Három előtt 20 percel átöltöztem , kifésültem a hajam. És nekifogtam olvasni. Alig értem el a fejezet végére, csörgött a telefonom miszerint sms-em jött.
"Ha nem szeretnéd, hogy mindenhova bekopogjak és megkérdezzem, hogy hol laksz, akkor lefáradhatnál a ház elé. Harry xx"
Mi a szösz? Ennek meg honnan van meg a számom?! Fogtam magam, felkaptam a táskám, beleléptem a cipőmbe és letrappoltam a tömbház elé. Ott üldögélt a lépcsőn és nyomkodta a telefonját, de amint meghallott az ajtó nyitódását megfordult. És mosolyogva üdvözölt.Egy öleléssel.
- Hát szervusz Liz! - mosolygott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése